Anyasági támogatás

Anyasági támogatást egyszer lehet igénybe venni. Az a nõ jogosult rá a szülést követõen, aki a terhesség idõtartama alatt legalább négy alkalommal (koraszülés esetén egy alkalommal) vett részt terhes-gondozáson. Errõl igazolást az orvostól szerezhetnek az anyák, melyet az igénylési laphoz csatolni is kell. Az anyasági támogatás akkor is megilleti a szülõ nõt, ha gyermeke halva született. Anyasági támogatásra jogosult továbbá az örökbefogadó szülõ, ha a szülést követõ 180 napon belül az örökbefogadást jogerõsen engedélyezték; a gyám, ha a gyermek a születését követõen 180 napon belül - jogerõs határozat alapján - a gondozásába kerül.
Az anyasági támogatás - gyermekenkénti - összege azonos a gyermek születésének idõpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%-ával, ikergyermekek esetén 300%-ával.
Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követõ 180 napon belül lehet benyújtani.

(Vonatkozó jogszabály: 1998. évi LXXXIV. 29-33. §)
 

Bérpótlékok
 
Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása bérpótlék fizetését írja elõ, annak számítási alapja a munkavállaló személyi alapbére.
 

1. Éjszakai munkavégzés esetén a munkavállalót tizenöt százalékos bérpótlék illeti meg.
2. Délutáni mûszakban történõ munkavégzés esetén a mûszakpótlék mértéke tizenöt százalék,
3. Éjszakai mûszakban történõ munkavégzés esetén a mûszakpótlék mértéke harminc százalék.
4. A munkaidõ-beosztás szerinti napi munkaidõt meghaladóan, illetve a munkaidõkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék.
5. Pihenõnapon végzett munka esetén a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenõnapot (pihenõidõt) kap.
6. Készenlét esetén a személyi alapbér huszonöt százalékának megfelelõ munkabér jár.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 145-146. §)
 
 
Betegszabadság
 
munkavállalót a betegsége miatti keresõképtelenség idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresõképtelenséget - naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.
A munkavállaló keresõképtelenségét - a keresõképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelõen - a kezelõorvos igazolja.

A betegszabadság idõtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80 százaléka jár.

Év közben kezdõdõ munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság idõarányos részére jogosult. Ez azonban - ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része. A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része késõbb nem igényelhetõ.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 137. §)
 
 
Családi pótlék

A gyermeket saját háztartásában nevelõ szülõ, nevelõ szülõ jogosult a családi pótlékra, melyet abban az esetben igényelhetnek a szülõk, ha a gyermek még nem tanköteles, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos. A gyermek tankötelessé válását követõen a családi pótlékra jogosultság megszûnik, és ezzel egyidejûleg megnyílik az iskoláztatási támogatásra való jogosultság. Ugyanazon gyermek után családi pótlék és iskoláztatási támogatás egyidejûleg nem jár, nem igényelhetõ.

(Vonatkozó jogszabály: 1998. évi LXXXIV. törvény 6-18. §)
 
 
Felmondási védelem
 
A munkáltató nem élhet rendes felmondással ha a munkavállaló

1. keresõképtelen beteg;
2. beteg gyermek ápolása céljából táppénzen van;
3. közeli hozzátartozó ápolása, gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vett igénybe; 
4. a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggõ kezelés alatt áll, a terhesség, a szülést követõ három hónap, illetve a szülési szabadság idõtartama alatt;
5. a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, illetve a gyermek hároméves koráig - fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is - ha gyermekgondozási segélyben részesül,
6.  vagy tartalékos katonai szolgálatot teljesít.

E felmondási tilalmak körét a kollektív szerzõdés, vagy munkaszerzõdés bõvítheti. Ha a felmondási védelem lejártát követõen a felmondást a munkáltató már másnap közli, a felmondási idõ nem kezdõdik el azonnal, hanem csak a felmondási védelem lejártát követõ 15, illetve 30 nappal késõbb. A felmondási védelem szempontjából mindig a felmondás közlésének idõpontját kell figyelembe venni.. A felmondási védelem nem terjed ki a nyugdíjas munkavállalókra.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 90. §)
 
 
Gyermek után járó szabadság
 
A gyermek után járó szabadság két formáját veheti igénybe a munkavállaló: a fizetés nélküli szabadságot és a pótszabadságot. Fizetés nélküli szabadságot köteles a munkáltató kiadni a szülõnek, ha gyermekét 3. életéve betöltéséig gondoznia kell, a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából, a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyes idõtartama alatt, otthoni gondozás céljából, illetve a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében. Munka törvénykönyve 138. § (5) bekezdés.. A pótszabadságot bármely szülõ igénybe veheti.

A pótszabadság a gyermek születésének évétõl jár annak az évnek a végéig, amelyben a gyermek a 16. életévét betölti. A pótszabadság mértéke egy gyermek esetén évi 2 nap, két gyermek után évi 4 nap, 3 vagy annál több gyermek esetén összesen évi 7 nap.

(Vonatkozó jogszabály:Munka Törvénykönyve 132. § (2) bekezdés)
  
 
Gyermekápolási táppénz
 
Gyermekápolási táppénzre a gyermek szoptatása, ápolása esetén, annak 1 éves koráig jogosult a szülõ. Ha a gyermek nagyobb, életkorától függõen gyermekenként és évenként, az év meghatározott naptári napjai után jár táppénz. Így 1-3 év közötti beteg gyermek esetén 84 naptári napon át, 3-6 év közötti gyermek esetén 42 napon át (egyedülállónak 84 nap), míg 6-12 év közötti gyermek esetén 14 napon át (egyedülállónak 28 nap) áll fenn a jogosultság.

A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdõ napját közvetlenül megelõzõ naptári évben elért jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani, mértéke: a távolléti díj 80 %-a.

(Vonatkozó jogszabály: 1997. évi LXXXIII. törvény 46. §)
 

Gyermekgondozási segély (GYED)
 
A gyermekgondozási segélyre, GYED-re jogosult az a szülõ (nevelõszülõ, gyám, stb.), aki a GYED igénylését megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt.
 
A GYED-et a terhességi-gyermekágyi segély lejártát követõ naptól lehet igényelni, a gyermek 2. életévének betöltéséig lehet folyósítani, azt követõen GYES igényelhetõ az arra vonatkozó szabályok szerint.

A GYED összege a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de 2004-ben és 2005-ben legfeljebb 83 000 forint (az összeget 2006. január 15-ig felülvizsgálják). Ebbõl személyi jövedelemadó elõleget és nyugdíjjárulékot vonnak le.

(Vonatkozó jogszabály: 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A §)
 
 
Gyermekgondozási segély (GYES)
 
Gyermekgondozási támogatás keretében gyermekgondozási segély (GYES) és gyereknevelési támogatás (GYET) illeti meg a szülõket. Ezeknek összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.

GYES-re a gyermek 3 éves koráig, ikergyermekek esetén a tankötelessé válásig jogosult a szülõ (illetve a gyermek 1 éves korától a nevelõszülõ, gyám, nagyszülõ, ha a gyermeket a saját háztartásában neveli és a szülõk lemondanak javára a gyermekgondozási segélyrõl). Ez alól kivétel, ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos. Ekkor a jogosultság a gyermek 10. életévének betöltéséig fennáll. GYES csak az egyik szülõ részére igényelhetõ. A szülõk eldönthetik, melyikük folyamodik ezért a támogatásokért. A GYES odaítélésének feltétele, hogy az igénylõ ne folytasson keresõ tevékenységet a gyermek egy éves koráig. Ezután idõkorlátozás nélkül folytathat munkát, emellett a GYES teljes összege jár neki.

Nem jogosult GYES-re,

1. aki a rendszeres pénzellátások valamelyikében részesül. Ide tartozik: táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegû

öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, továbbá a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti táppénz, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az foglalkoztatásról szóló törvény alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, az idõskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a nemzeti helytállásért elnevezésû pótlék, valamint a külföldi szerv által folyósított egyéb azonos típusú ellátás

1. ha a gyermeket szociális intézményben vagy nevelõszülõknél helyezték el, 
2. elõzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés büntetését tölti.

(Vonatkozó jogszabály: 1998. évi LXXXIV. törvény 20-22. §)
 
 
Gyermekgondozási támogatás (GYET)
 
A gyermekgondozási támogatás keretében gyermekgondozási segély (GYES) és gyermeknevelési támogatás (GYET) illeti meg a szülõket. Ezek havi összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.

Ha három vagy több kiskorú gyermeket nevelnek a szülõk, igénybe vehetik a GYET-et. A GYET a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétõl 8. életévének betöltéséig jár. A jogosult ebben az esetben is maximum napi 4 órás munkát vállalhat. Ha a jogosult ezt a keresõ tevékenységet otthonában végzi, abban az esetben idõkorlátozás nélkül folytathatja. GYET csak az egyik szülõ részére igényelhetõ. A szülõk eldönthetik, melyikük folyamodik ezért a támogatásokért. A gyesben (gyermekgondozási segélyben) részesülõ szülõ azonban egyidejûleg nem jogosult erre a támogatási formára is.

(Vonatkozó jogszabály: 1998. évi LXXXIV. törvény 23-24. § )
 
 
Elõrehozott öregségi nyugdíj
 
Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétõl, elõrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nõnek, aki

1. 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,
2. 1945-ben született és legalább 37 év,
3. 1944-ben született és legalább 36 év,
4. 1943-ban született és legalább 35 év,
5. 1943. január 1-je elõtt született és legalább 34 év szolgálati idõt szerzett.

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétõl, elõrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki

1. 1939. január 1-je elõtt született és legalább 37 év,
2. 1938. december 31-e után született és legalább 38 év szolgálati idõt szerzett.

Az elõrehozott nyugdíjra való jogosultsághoz elõírt szolgálati idõ számításánál

1. gyermekenként egy évet,
2. tartósan beteg, illetve fogyatékosnak minõsülõ gyermekenként másfél évet szolgálati idõként kell elismerni annál a személynél, aki gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt. A kedvezmény legfeljebb három gyermek után vehetõ igénybe.

(Vonatkozó jogszabály: 1997. évi LXXXI. Törvény 9-11/A §)
 
 
Korengedményes nyugdíj
 
A munkáltató megállapodhat a munkavállalóval annak korengedményes nyugdíjazásáról az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõen legfeljebb öt évvel abban az esetben, ha a munkavállaló rendelkezik alábbi szolgálati idõvel:

Nõk esetében:

1. 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,
2. 1945-ben született és legalább 37 év,
3. 1944-ben született és legalább 36 év,
4. 1943-ban született és legalább 35 év,
5. 1943. január 1-je elõtt született és legalább 34 év

Férfiak esetében maximum 62 éves kortól, ha:

1. 1939. január 1-je elõtt született és legalább 37 év,
2. 1938. december 31-e után született és legalább 38 év szolgálati idõvel rendelkezik.

Nem köthetõ megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az elõrehozott öregségi nyugdíjra vagy a csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.
A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy a munkáltató a munkavállaló elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának az eléréséig a nyugdíjának Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára egy összegben befizeti és a munkáltató megtéríti az ezzel kapcsolatos postaköltségeket is annyi naptári hónapra, amennyire a korengedményes nyugdíjat folyósítani kell.

A munkáltató a megállapodás megkötésétõl számított 15 napon belül az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek megküldi a megállapodást, valamint a munkavállaló igénybejelentését, és egyúttal nyilatkozik fizetési kötelezettség vállalásáról.
(A kifizetett nyugdíjösszeget a gazdálkodó szervezet a költségei, a költségvetési szerv megtakarításai terhére számolja el.)

Korengedményes nyugdíjra jogosultak azok a nõk is, akik 1942. január 1-je és 1946. december 31-e között születtek, valamint azok a férfiak is, akik 1938. január 1-je és 1941. december 31-e között születtek, de nem rendelkeznek az elõrehozott öregségi nyugdíjhoz vagy csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel. Ilyenkor a korengedményes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõ nõknek 25, férfiaknak 30 év.

Abban az esetben is engedményeket biztosít a jogszabály, ha a munkavállaló rendelkezik ugyan az elõírt szolgálati idõvel, viszont életkoránál fogva még öt évnél több van hátra a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig. Ilyenkor

1. az 1944-ben született nõnél 6 évvel,
2. az 1945-ben született nõnél 8 évvel,
3. az 1946-ban született nõnél 10 évvel,
4. az 1941-ben született férfinél 6 évvel,
5. az 1942-ben született férfinél 6 évvel az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõen van lehetõség megállapodást kötni korengedményes nyugdíjra .

(Vonatkozó jogszabály:181/1996. (XII. 6.) Korm. Rendelet)
 
 
Minimálbér
 
A teljes munkaidõben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelezõ legkisebb összege a teljes munkaidõ teljesítése és havibér alkalmazása esetén 2009. január 1-jétõl havi 71 500 forint.
 
A legalább középfokú iskolai végzettséget és/vagy szakképzettséget igénylõ munkakört ellátók garantált bérminimuma gyakorlati idõtõl függetlenül 2009. január 1-jétõl havi 87.000 forint, 2009. július 1-jétõl 2009. december 31-ig 87.500 forint.
 
 
 
Munkahelyi baleset
 
Balesetrõl akkor beszélünk, ha az emberi szervezetet olyan egyszeri külsõ hatás éri, amely a munkavállaló akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idõ alatt következik e és sérülést, mérgezést vagy más egészségi károsodást, illetve halált okoz. Ha az egészség károsodás nem viszonylag rövid idõ alatt következik be, hanem fokozatosan, hosszabb idõ alatt végzett munka alatt, akkor nem beszélhetünk balesetrõl, hanem az egészségromlás bizonyos feltételek teljesülése esetén foglalkozási megbetegedésnek minõsülhet.

Munkahelyinek akkor minõsül a baleset, ha az a munkaviszonnyal összefüggésben éri a munkavállalót. A kárnak a munkaviszonnyal összefüggésben kell bekövetkeznie. Ez egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia az általa létesített munkaviszonnyal. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. A munkaviszonnyal összefüggésben történik a károsodás akkor is, ha az a munkavállalót a munkáltató telephelyén kívül, pl. kiküldetés során éri.

Nem tekinthetõ azonban munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett balesetnek a baleset, ha az a munkahelyre történõ utazás, vagy hazautazás során következett be, azonban a munkáltatót terheli a felelõsség, ha a kár a munkáltató saját szállítóeszközén vagy az általa bérelt jármûvön történt utazás során következett be.
 
(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 102. §, 174. §)
 
 
Munkaszerzõdés
 
A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerzõdéssel jön létre. A munkaszerzõdést írásba kell foglalni. A munkaszerzõdésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerzõdés jogszabállyal, illetve kollektív szerzõdéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezõbb feltételt állapít meg.

A feleknek a munkaszerzõdésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében. A munkaszerzõdésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait.

A munkaszerzõdés megkötésével egyidejûleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja

1. a munkaköri feladatokról,
2. a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségrõl
3. az irányadó munkarendrõl,
4. a munkabér egyéb elemeirõl,
5. a bérfizetés napjáról,
6. a munkába lépés napjáról,
7. a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idõ megállapításának szabályairól
8. a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve
9. a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idõ megállapításának szabályairól, valamint arról, hogy a munkáltató kollektív szerzõdés hatálya alá tartozik-e.

A tájékoztatást legkésõbb a munkaszerzõdés megkötésétõl számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 76. §)
 
 
Munkaszerzõdés módosítása
 
A munkáltató és a munkavállaló a munkaszerzõdést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Kollektív szerzõdés a munkaszerzõdést a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja. A munkaszerzõdés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

Ha a munkavállalót megállapodás alapján meghatározott ideig a munkaszerzõdésben foglalttól eltérõen foglalkoztatják, a határozott idõ lejártát követõen a meglévõ munkaszerzõdés szerint kell továbbfoglalkoztatni, és munkabérét az idõközben bekövetkezett bérfejlesztésekre tekintettel módosítani kell.

Ha a munkavállaló - a munkáltató mûködésével összefüggõ okból, ideiglenesen - a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás), az nem minõsül munkaszerzõdés-módosításnak.

A munkavállaló személyi alapbérét a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszûnését követõen a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkezõ munkavállalók részére idõközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelõen módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.

A munkáltató a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességûvé vált munkavállalót köteles - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - az állapotának megfelelõ munkakörben tovább foglalkoztatni.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 82. § - 85/A §)

 
Munkaviszony megszûnése, megszüntetése
 
A munkaviszony megszûnésének legfontosabb esetei:

1. a munkavállaló halála,
2. a munkáltató jogutód nélküli megszûnése
3. a határozott idõ lejárta.

Ha a munkaviszony a munkáltató jogutód nélküli megszûnésével szûnik meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelõ összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult.

Munkaviszony megszüntetésének legfontosabb esetei:

A munkaviszony megszüntethetõ:

1. a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével;
2. rendes felmondással;
3. rendkívüli felmondással;
4. azonnali hatállyal a próbaidõ alatt.

A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni.

(Vonatkozó jogszabály:Munka Törvénykönyve 86-87. §)
 
 
Passzív táppénz
 
Passzív táppénzre az a személy jogosult, aki a társadalombiztosítási jogviszonyának megszûnését követõ három napon belül keresõképtelenné válik, és egyben egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.
A passzív táppénz a biztosítási jogviszony megszûnését követõen 90 naptári napon át jár az arra jogosultnak.

A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdõ napját közvetlenül megelõzõ naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.

(Vonatkozó jogszabály: 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (1) bekezdés, 48. § )
 
 
Próbaidõ
 
A munkaszerzõdésben, kizárólag a munkaviszony létesítésekor írásban próbaidõ is kiköthetõ. A próbaidõ tartama harminc nap. Kollektív szerzõdés, illetve a felek ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedõ próbaidõt is megállapíthatnak. A próbaidõ meghosszabbítása tilos, ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A próbaidõ alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti indoklás nélkül.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 81. §)
 
 
Rendes felmondás
 
A határozatlan idejû munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással szüntetheti meg.

A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tûnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerûségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató mûködésével összefüggõ ok lehet. A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejû munkaviszony rendes felmondással történõ megszüntetésének indokául. A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történõ munkáltatói felmondás elõtt lehetõséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeibõl következõen ez a munkáltatótól nem várható el. A munkáltató nem köteles indokolni rendes felmondását, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, illetve elõrehozott öregségi nyugdíjban vagy szolgálati nyugdíjban részesül. A vezetõ állású munkavállaló rendes felmondását sem kell a munkáltatónak megindokolnia. A felmondásnak a felmondási védelmek figyelembe vételével kell történnie. Rendes felmondás esetén a munkavállalót felmondási idõ illeti meg.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 89-94/G. §)
 
 
Rendes szabadság
 
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ha a munkaviszony év közben kezdõdik vagy év közben szûnik meg, a szabadságnak csak idõarányos része jár. Ha az évi szabadság kiszámításánál töredék nap keletkezik, a fél munkanapot elérõ töredék egész munkanapnak tekintendõ.

Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely azonban a munkavállaló

1. huszonötödik életévétõl 21
2. huszonnyolcadik életévétõl 22
3. harmincegyedik életévétõl 23
4. harmincharmadik életévétõl 24
5. harmincötödik életévétõl 25
6. harminchetedik életévétõl 26
7. harminckilencedik életévétõl 27
8. negyvenegyedik életévétõl 28
9. negyvenharmadik életévétõl 29
10. negyvenötödik életévétõl 30 munkanapra emelkedik.

Pótszabadság:

A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.

A szülõk döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelõ szülõt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb

1. egy gyermeke után 2
2. két gyermeke után 4
3. három gyermeke után 7 munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket elõször a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
 
A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltõ munkavállalót, évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg.

A szabadság kiadásának idõpontját - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg, azonban az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 130-136. §)
 
 
Szabadság kiadása
 
A szabadság kiadásának idõpontját - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg, azonban az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

A szabadságot kettõnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. A szabadság kiadásának idõpontját a munkavállalóval legkésõbb a szabadság kezdete elõtt egy hónappal közölni kell. Az idõpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekbõl megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyrõl a munkahelyre, illetõleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idõ a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

A szabadság kiadásának általános szabályán túl, a következõ két esetben a tárgyévet követõen is lehetõség nyílik a szabadság kiadására:
* a munkáltatónál felmerült okból, ha fontos gazdasági érdeke ezt indokolja, a szabadság kiadásra nyitva álló éves határidõ a tárgyévet követõ év március 31-éig meghosszabbítható. A kivételesen fontos gazdasági érdek mindig az adott munkáltató vonatkozásában értékelendõ.
 
Az ok fennállásának bizonyítása a munkáltatót terheli:
* a munkavállalónál felmerült okból, ha betegsége, vagy a személyét érintõ más elháríthatatlan akadály meggátolja abban, hogy szabadságát a tárgyévben kivegye, akkor az akadályoztatás megszûntétõl számított 30 napon belül kell kiadni a szabadságot. Ez vonatkozik a GYED-rõl, GYES-rõl visszaérkezõkre is.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 134-136. §)
 
 
Szülési szabadság
 
A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen. Erre az idõre a szülõ nõt a külön jogszabályok szerint terhességi gyermekágyi segély illeti meg társadalombiztosítási jogviszonya alapján.

A szülési szabadság megszûnik:

1. a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;
2. ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;
3. ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követõ napon.

Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

A szülési szabadság után a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadság vehetõ igénybe.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 138. § (1)-(4) bekezdés)
 
 
Szabadság újdonsült apáknak
 
A Munka Törvénykönyvének módosítása értelmében a 2002. december 1-jén, illetve ezt követõen született gyermekre tekintettel öt munkanap munkaidõ-kedvezmény illeti meg az édesapákat. A gyermek két hónapos koráig, tetszõleges idõpontban vehetik igénybe, a munkáltató köteles azt kiadni. A kedvezmény akkor is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal. A jogszabály nemcsak a szülõi felügyeleti jogot gyakorló vér szerinti, hanem az örökbe fogadó apát is jogosultnak tekinti.

Az édesapák ez idõ alatt távolléti díjat kapnak, amelyet nem a munkáltató, hanem az állami költségvetés finanszíroz. Az ezt szabályozó kormányrendelet értelmében az édesapa a munkaidõ-kedvezmény igénylésekor köteles bemutatni a munkáltatójának a gyermek születési anyakönyvi kivonatát. Ezzel egyidejûleg írásban kell nyilatkoznia arról is, hogy szülõi felügyeletet gyakorló vér szerinti vagy örökbefogadó apának minõsül és ezt a jogát nem szüneteltetik, illetve nem szüntették meg.
 
(Vonatkozó jogszabályok: Munka Törvénykönyve 138/A. § 305/2002 (XII. 27.) Korm. rendelet)
 
 
Táppénz
 
Táppénzre az a személy jogosult, aki a társadalombiztosítási jogviszonyának fennállása alatt, vagy annak megszûnését követõ három napon belül keresõképtelenné válik, és egyben egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.

1. Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban
2. az egészségbiztosítási jogviszony fennállásának idõtartama alatt egy éven át,
3. a biztosítási jogviszony megszûnését követõen 90 napon át (ezt nevezzük passzív táppénznek);
4. egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;
5. egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;
6. háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;
7. hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

1. tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy
2. iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

A táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenõnapot és a munkaszüneti napot is.
 

Nem jár táppénz

 

a keresõképtelenségnek arra az idõtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult, illetõleg, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követõ szabadnapra és heti pihenõnapra, ha az azt követõ munkanapon (munkaszüneti napon) a keresõképtelenség már nem áll fenn,

1. a keresõképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után,
2. a gyermekgondozási segély (gyes) folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,
3. az elõzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára,
4. a saját jogú nyugdíj folyósításának idõtartamára.

A táppénz folyósítását meg kell szüntetni

1. ha a jogosult az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg, vagy
2. a keresõképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint ellenõrzõ (fõ)orvos vizsgálatához nem járult hozzá.
3. táppénz folyósítását akkor is meg kell szüntetni, ha a táppénzre jogosult a keresõképességét elbíráló orvos utasításait nyilvánvalóan nem tartja be, illetõleg a gyógyulását tudatosan késlelteti.

A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdõ napját közvetlenül megelõzõ naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. A táppénz összegének kiszámításánál rendszeres jövedelemnek kell tekinteni

1. a havi rendszerességgel járó munkabért (illetményt);
2. a pótlékokat; továbbá
3. a munkabér (illetmény) helyett kifizetett távolléti díjat vagy átlagkeresetet;
4. a szerzõdés alapján havonta járó díjazást vagy egyéb jövedelmet.
5. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idõ esetében a figyelembe vehetõ jövedelem naptári napi átlagának 70 százaléka, ennél rövidebb biztosítási idõ esetében vagy a fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 60 százaléka.

A táppénz iránti igényt a munkavállalónak a biztosítás fennállása alatt munkáltatójánál kell bejelentenie. A táppénzigény visszamenõleg 6 hónapra érvényesíthetõ.

Mivel a Munka Törvénykönyve felmondási tilalmai között szerepel, hogy a keresõképtelen munkavállalónak nem lehet felmondani, a táppénzen lévõ munkavállalóval szemben is érvényes ez a kikötés. Sok munkavállaló élt vissza e passzussal, mert amikor a felmondást kézbesítette volna a munkáltató a részére, az átvételt megtagadta és háziorvosával az adott naptól betegállományba vetette magát. A munkáltató ebben az esetben az átvétel megtagadásáról jegyzõkönyvet vehet fel, melyben, ha megfelelõen feltüntetik a dátumot, a munkáltató igazolni tudja, hogy a munkavállalója az adott napon nem volt keresõképtelen, tehát nem részesülhet felmondási védelemben.

(Vonatkozó jogszabályok:        Munka Törvénykönyve 90. §
1997. évi LXXXIII. törvény 44-50. §, 62. § (3) bekezdés
217/1997. (XII. 1.) Korm. Rendelet 31. § (1) bekezdés)
 
 
 
Túlóra (rendkívüli munkavégzés)
 
 

1. Rendkívüli munkavégzésnek minõsül
2. a munkaidõ-beosztástól eltérõ,
3. a munkaidõkereten felüli, illetve
4. az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá
5. készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstõl a munkavégzés befejezéséig - ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az elsõ munkavégzési helyre érkezéstõl az utolsó munkavégzési helyen történõ munkavégzés befejezéséig - terjedõ idõtartam.

Nem minõsül rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.

A rendkívüli munkavégzés a munkáltató szóbeli, vagy írásbeli utasítására történhet, kollektív szerzõdés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén azonban a rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni.

Túlmunkavégzésre sor kerülhet úgy is, hogy a munkavállaló önként végez túlmunkát. Ha a munkáltató ezt nem kifogásolja, a többlet munkavégzést pedig elismeri, a munkavállaló igényt tarthat a rendkívüli munkavégzés szerinti díjazásra.

A munkavállaló napi munkaideje a rendkívüli munkavégzéssel együtt a 12 órát, heti munkaideje a 48 órát nem haladhatja meg.

A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb 200, kollektív szerzõdés rendelkezése alapján legfeljebb 300 óra rendkívüli munkavégzés rendelhetõ el, melybe az ügyelet teljes idõtartamát be kell számítani, ha az ügyelet alatt a munkavégzés idõtartama nem mérhetõ.

Rendkívüli munkára nem vehetõ igénybe

1. a nõ terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,
2. a gyermekét egyedül nevelõ férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint
3. a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, akkor sem, ha abba a munkavállaló is beleegyezik.

A gyermekét egyedül nevelõ munkavállaló - gyermeke egyéves korától négyéves koráig - csak beleegyezésével vehetõ igénybe rendkívüli munkára.


Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés - kivéve a terhes nõket és gyermekét egyedül nevelõket az fentiek alapján - ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegetõ közvetlen és súlyos veszély megelõzése, illetõleg elhárítása érdekében kerül sor.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 127-128. §)
 
 
Végkielégítés
 
A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszûnése következtében szûnik meg. Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésõbb a munkaviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjasnak minõsül. Végkielégítésre az a munkavállaló jogosult, aki meghatározott idejû munkaviszonyban állt munkáltatójával.

A végkielégítés mértéke

1. legalább három év esetén: egyhavi;
2. legalább öt év esetén: kéthavi;
3. legalább tíz év esetén: háromhavi;
4. legalább tizenöt év esetén: négyhavi;
5. legalább húsz év esetén: öthavi;
6. legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkereset összege.

Ezen összegek a minimumösszegek, melyektõl kollektív szerzõdés vagy munkaszerzõdés kedvezõbb irányban eltérhet.

A végkielégítésre való jogosultság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a szabadságvesztés, a közérdekû munka, valamint a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság idõtartamát.

(Vonatkozó jogszabály: Munka Törvénykönyve 95. §)