A földalatti vízfolyások sugárzása

    A radiesztézia a sugárzások érzékelésével, azok élõ szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Szerteágazó terület, amelyet nehéz röviden bemutatni. Az elkövetkezõ három részben a sugárzások három nagy csoportját szeretném ismertetni. Az elsõ alkalommal a - talán legismertebb - vízérsugárzást. A második részben a szabályos formában megjelenõ sugárzásokat, a Hartmann és Curry hálót, végül pedig az ember alkotta elektromos berendezésekbõl kiáradó elektromágneses sugárzással foglalkozunk.
    A radiesztéziát régen vízfakasztó tudománynak is nevezték. Nagyon sokáig csupán arra használták fel képességüket a korabeli radiesztéták, hogy kutak helyét jelöljék ki. Csak késõbb kezdték összefüggésbe hozni a földben található vízerek sugárzását a betegségek kialakulásával. Ma már tudjuk, hogy a vízérsugárzások komoly szerepet játszanak a krónikus betegségek kialakulásában. Vannak tünetek, amelyek alapján teljes bizonyossággal vízerek jelenlétére, illetve hatására következtethetünk. Errõl azonban kicsit késõbb...
    Walter - a yalei egyetem geológia tanára - szerint vízéren mind a földkéreg laza tömegeiben, mind a szilárd kõzetek repedéseit, hasadékait kitöltõ, tehát élesen határolt szelvényekben lassan tovaszivárgó vizet értjük. A vízerek az altalajt igen nagyszámban, különbözõ irányokban és mélységekben szelik át, de úgy, hogy nem keverednek a talajvízzel és semmiféle összefüggésben nincsenek azokkal. A földalatti vízszivárgásoknál a víz útja geológiailag meghatározott és a víz áramlási iránya (folyásirány) a legalacsonyabb energiaszintû pont felé történik.
    A vízérsugárzásokat leggyakrabban méretük alapján osztályozzuk. E szerint három csoportot különböztetünk meg. Az elsõbe a 200-400 mm szélességû vízerek tartoznak, amelyeket keskeny vízereknek is szoktunk nevezni. A második kategóriába a normál vízereket soroljuk, amelyek mérete 400-800 mm-es tartományba esik. Ez a leggyakrabban elõforduló vízérsugárzási forma. Végül a harmadik csoportba a 800 mm-nél szélesebb vízfolyások tartoznak. Ezek néha több méteresek is lehetnek.
    Egy másik osztályozási forma szerint megkülönböztetünk egyszeres és többszörös víz-érsugárzásokat. Az egyszeres vízérsugárzás akkor alakul ki, amikor egyetlen vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, és az e fölött lévõ rétegben egy vízmederben szivárog a víz. Többszörös vízér alatt kell érteni, hogy több vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, különbözõ mélységekben, melyek mindegyike felett egy-egy vízmederben szivárog a víz. A többszörös vízerek fajtáinak végtelen a variációja, a sima keresztezõdéstõl az egymás feletti elhelyezkedésig.
    Az egyszeres vízeret az jellemzi, hogy normál meteorológiai körülmények között negatív polaritású, vagyis az embertõl energiát visz el. Miután a vízérsugárzás frekvenciatartománya megegyezik a szervek mûködési frekvenciatartományával, elõfordulhat, hogy az adott frekvenciájú vízér eltalálja valamelyik szerv mûködési frekvenciáját. Attól energiát visz el, vagyis a szervet mûködésében gátolja. Ha sokáig van jelen a vízérsugárzás, akkor felboríthatja a szerv energiaháztartását és a folyamatos energiahiány miatt megbetegedés alakulhat ki.
    Az 1930-as évek végén egy fizikus-radiesztéta dr. Henrick bizonyította be az elõbb közölteket. Saját készítésû rádióadójának segítségével 1933 és 1938 között végzett megfigyeléseire alapozva megállapította, hogy a földalatti vízfolyások sugárzása nagyon kis intenzitású hosszú hullámokhoz tartozik, melynek sugárzási frekvenciája 1,8 Hz. Valószínûleg ezt a sugárzást a vízfolyás erõs mágnesessége okozza, amely káros hatást fejt ki az élõ szervezetekre.
    A föld sugárzó zónái legerõsebben a sokáig azonos helyen ülõ vagy fekvõ emberekre hat, te-hát az alvókra, vagy a fekvõ betegekre. Számos vizsgálat és kísérlet igazolja, hogy a föld alatti vizek által kibocsátott sugárzás az alábbi betegségek kifejlõdésének lehet okozója: asztma, reuma, vese- és húgyhólyagbetegségek, fülfájdalmak, szemproblémák, epilepszia sõt rák is.
    1929-ben Freiherr von Pohl báró végzett egy érdekes kísérletet. Megtudta, hogy Wilsburg városkában sokan haltak meg rákban. Feltételezése alapján a kialakult betegségek fõ oka a település alatt sûrûn húzódó vízerekben keresendõ. Ennek igazolására felajánlotta a polgár-mesternek, hogy teljesen ingyen felméri a városkát, megkeresi és térképen rögzíti a vízereket. Csupán egyetlen kikötése volt, hogy a város tisztiorvosa egy ugyanolyan arányú térképen rajzolja be a házakat és kereszttel jelölje meg azokat ahol rákos betegek elhunytak. Elérkezett a várva várt nap, amikor a két térképet egymásra helyezték. Az eredmény megdöbbentõ volt: a kereszttel megjelölt házak mind Pohl vízerei mentén feküdtek. A kísérlet egyértelmûen bebizonyította, hogy a rák kialakulása és a vízérsugárzás között szoros kapcsolat van.
    Természetesen nem minden ember egyformán fogékony a betegségekre illetve a sugárzásokra. A kevésbé ellenálló embereknél a betegség könnyebben, hamarabban jelentkezik. Egyeseknek elég öt évet eltölteniük egy vízfolyás fölött ahhoz, hogy rákosak legyenek, másoknál a betegség csak tíz-tizenöt év múlva jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Ha nincs lehetõség annak megállapítására, hogy vízfolyás fölött lakunk-e, saját magunkat kell megfigyelnünk és észrevennünk közérzetünk bizonyos zavarait, amelyek a sugárzás káros hatásának jelei lehetnek. Ezek a következõk:

    - állandó gyengeség felkeléskor, elnehezülés érzése;
    - nyugtalan alvás vagy álmatlanság;
    - a gyerekek éjszakára szüleikhez menekülnek, a felnõttek megváltoztatják az alvás helyét;
    - gyakori fejfájások;
    - idegbetegségek;
    - tartós reumás fájdalmak;
    - az emésztõrendszer zavarai;
    - krónikus torokgyulladás és gyomorhurut;
    - gerincbetegségek;
    - szívbetegségek.

    Az összes említett betegség lefolyása lehet könnyebb vagy nehezebb, attól függõen, milyen intenzív a sugárzás és mennyi ideje van kitéve valaki a sugárzás állandó hatásának.
    A földalatti vízfolyások sugárzása az állatokra is káros hatással van. Az elsõ jelek az étvágytalanság és a kedvetlenség. A következõkben a lábak felpüffednek, az állatok állandóan nyugtalanul mozognak és fáradtságuk ellenére sem akarnak lefeküdni. A legismertebb példa, hogy a kutyák kerülik a sugárzó helyeket, míg a macskák kifejezetten keresik azokat. A tehenek, a sertések a juhok is menekülnek a földsugárzások elöl. A tehenek görcsöket kapnak, meddõvé válnak, elõfordul, hogy tõgyük begyullad. A legelõn a már lelegelt fû maradékait tépdesik, mintha nem vennék észre a közelben húzódó buja növényzetet, amely a vízfolyás felett nõ. A disznók még a legjobb táplálékon sem híznak és az állatorvos által felírt gyógyszerek sem segítenek. A méhek azonban jól érzik magukat a vízfolyások felett. A méhészek ezt kihasználva, szándékosan vízerek fölé telepítik kaptáraikat. Így legalább kétszer annyi mézet kapnak, mint másutt. Ugyanúgy a darazsak, szúnyogok, különbözõ légyfajták, a hangyák és a termeszek is szívesen élnek vízfolyások felett.
    Hasonlóan viselkednek a növények is. Többségük jobban nõ a sugárzástól mentes területen, de vannak olyanok is, amelyek a vízfolyások felett, vagy azok keresztezõdésénél érzik jól magukat. Ilyen például a retek, a hagyma, a fokhagyma a bab, a zeller stb. De ilyen a kiváló gyógynövényként ismert csalán is. Az erdei fák pl. a jegenye, a bükk, a gesztenye nem kedvelik a besugárzott területeket, akárcsak a borsó, az uborka, a burgonya, a saláta stb. sem. A gyümölcsfák sem fejlõdnek rendesen, ha sugárzónába ültetjük õket. Az is elõfordul, hogy virágzanak, de termést nem hoznak. Intõ figyelmeztetõ jel az is, ha a fa csúcsa elszárad. Az ilyen fától hiába várjuk, hogy kiheveri a bajt és újra növekedésnek indul.
A növényvilágban, de az állatoknál és az embernél is a rendellenes növekedés, a gyakori panaszok, a szervezet mûködési zavarai a bizonyíték arra, hogy a sugárzónák negatív hatást gyakorolnak az élõ szervezetre.
    A vízerek sugárzását a legegyszerûbben úgy védhetjük ki, ha fekhelyünket a káros helyrõl eltesszük egy semleges térbe. Ha ez nem megoldható, akkor ma már vannak olyan nagy biztonsággal mûködõ árnyékoló elemek, amelyek biztosítják számunkra a kellemes és biztonságos tér létrehozását.

Metamorfózis - Ismeretterjesztõ magazin 1998. III. évf. 2. szám